A vajdaszentiványi épületegyüttes két különálló, jellegében egymástól eltérő egységből tevődik össze: egy észak-dél hossztengelyű, árkádos udvari tornácos szárnyból, valamint ettől északnyugatra egy téglalap alaprajzú, oszlopos-timpanonos portikusszal kialakított épületből. Az észak-dél irányú hosszú szárny, az ún. „hosszú kastély” a Luc patak menedékes teraszán helyezkedik el. Az épület alagsorát a lejtő oldalában alakították ki, ennek köszönhetően a [...]
A templom a falu fölött emelkedő domboldalon helyezkedik el, fehérre meszelt vakolatával már távolról magára vonja a figyelmet. Az épület egy háromhajós, félköríves apszissal záródó, két nyugati toronnyal ellátott bazilika. A mellékszentélyek kívül egyenesen végződnek, míg belül félkörívesek. Magassági arányai a gótikára emlékeztetnek, a nyeregtetővel fedett főhajó magassága majdnem kétszerese a mellékhajók magasságának. Az épület teljes mértékben téglából [...]
A II. világháború után a transzilvanizmus az irodalom élő-ható tényezőjéből az irodalomtörténetírás témájává vált - jóideig a dogmatikus marxista kritika céltáblájává. Tárgyszerűbb értékelése csak az 1960-as évek második felében kezdődött meg: irodalomtörténeti munkákban az első időkben még mindig „osztályharcos szellemben" torzítottan (A magyar irodalom története 6. kötetében, Bp. 1966.) vagy a transzszilvanizmust romániaisággá „tágító" koncepció (Balogh Edgár), a Kós-örökségnek az osztályharcos hagyományok sorába állítása formájában (Czine Mihály és Varró János). Egy hitelesebb értelmezésnek volt előjátéka a Kritikában Pomogáts Béla, E. Fehér Pál [...]
beszúr
beszúr
beszúr