A genealógiai emlékezet az elődökre vonatkozó tudást néhány szövegtípusban szerkeszti meg, helyezi ki és tartja számon. A szöveg szerkesztése, letétbe helyezése és használata szertartásos körülmények között, emlékezési rítusok formájában, társadalmi szerepeknek megfelelően történik. A gealógiai emlékezet mai formái a 17-18. századtól követhetők nyomon, kapcsolatban állnak a temetési szertartás forgatókönyvének változásával, az íráshasználat terjedésével.A gyászhír, a halálhír kézzel írott előzménye a 17. századtól ismeretes. Altorjai Apor Péter 1736-ban a „régi erdélyiek temetésiről" írva jegyzi meg: „Mikor osztán az temetéshez hozzákészültenek, napot rendeltenek, a rendelt napra az atyafiait, [...]