Autodidakta néprajzkutató. Szülőfalujában tanult, Kézdivásárhelyen és Sepiszentgyörgyön gazdasági szakiskolát, Brassóban középiskolát végzett. Tanulmányai befejezése után szülei mellett gazdálkodott, dolgozott a brassói cikóriagyárban, a Zsíl-völgyi szénbányákban, valamint zootechnikusként a szülőfalujához közeli állatfarmokon.
Kutatói pályája elején a szülőfaluja környékén végzett régészeti ásatások eredményeit tette közzé. Életének fordulópontját jelentette a sepsiszentgyörgyi Népi Alkotások és Művészeti Tömegmozgalom Kovászna Megyei Központjához való kerülése (1971). Ettől kezdve rendszeresen járt terepre, adatokat gyűjtött, cikkeket és köteteket írt, rendezvényeket, kiállításokat szervezett, irányította a népművészek munkásságát. Szülőfaluja és környéke, a Barcaság végig érdeklődése középpontjában maradt. Munkaköréből fakadóan azonban látogatta a háromszéki, az erdővidéki, a Fogaras környéki és a gyimesi és moldvai csángó településeket. Az 1960-1980-as években lapokban, közművelődési folyóiratokban (Falvak Dolgozó Népe, Megyei Tükör, Művelődés, Korunk) rendszeresen elevenítette fel a hagyományos kultúra elemeinek emlékét. A gazdag termésből kiemeljük a mesterségek, foglalkozások és munkafolyamatok (vadméhfogás, erdőlés, molnárkodás, ványolás, olajütés, kásatörés, hétfalusi szekeresség, erdővidéki borvízszállítás, baróti ipar, nagybaconi agyagipar, mészégetés, haralyi cseberekészítés, csernátfalusi vásár), díszített tárgyak, textíliák (hétfalusi faragott kapu, kopjafák, barcasági csángó bútor, erdővidéki szuszékok, nagybaconi fűrészelt díszítés, barcasági viselet, krizbai csipkék, székelyzsombori, madéfalvi, Fogaras vidéki inghímzés, hétfalusi szedettesek), szokások és szokáselemek (kőröspataki farsangtemetés, hétfalusi, apácai, vargyasi, moldvai csángó lakodalom, lúdnyakszakítás, csernátoni lovasmaszkok, nappali farsang Bölönben), folklórszövegek elődásának (háromszéki, gyimesi csángó, moldvai csángó mesemondás, polyáni népdalok), a gyermekfolklór elemeinek, emlékiratírók, népi írók (Középajtai Veress Sándor, Péter András) bemutatását. A gelencei Budai Lajos, a lécfalvi Józsa Zsigmond, a csernátoni György Ignác tréfás meséit, adomáit és anekdotáit - néhány, a mesemondás megváltozott körülményeivel kapcsolatos megjegyzés kíséretében - kötetben tette közzé (Seres A. 1992). Az adatok gazdagsága jellemzi azt a két közleményt, amely a háromszéki hiedelmek női alakjait (vadleányok, szépasszonyok, vízitündérek), valamint a moldvai csángó jégőrző, jéghordozó garabonciás mondakörét mutatja be (Seres A. 1981, 1994). A 390 világi és vallásos csángó éneket tartalmazó daloskönyve 1991-ben látott napvilágot (Seres A. 1991).
Az 1970-es években a Kriterion Könyvkiadó gondozásában rendre napvilágot láttak a különböző romániai néprajzi tájak népművészetéről írott monográfiák. Ez ösztönözte Seres Andrást a barcasági ingek típusainak, morfológiai elemeinek, a szabás-varrás-hímzés technikájának összeírására és szemléltetésére. Két közleményben 125+174 hímzésminta adatait közölte (Seres A. 1972, 1973). Az 1970-es évek második felében Seres András elkezdte a székelyföldi népművészeti központok műhelyeinek, mestereinek, tárgytípusainak és motívumkészletének feltárását. E kutatások eredményeképpen mutatta be a Kovászna megyei, a hermányi, a barcaújfalusi és a fogarasföldi kerámiát, az erdővidéki szuszékokat.
Az 1970-1980-as években, a népművészeti hagyományoknak az életforma- és mentalitásváltás miatti visszaszorulása idején széleskörű mozgalom bontakozott ki a hagyományok népművészek, naiv művészek általi művelése érdekében. Az „organizált folklór" előállítására irányuló mozgalomban jelentős - pozitív - irányító szerepet vállalt Bandi Dezső, Banner Zoltán, Kardalus János, Nagy Olga. Seres Andrásnak a népi alkotókkal való kapcsolata, alkotómunkájuk irányítása és alkotásaik népszerűsítése szolgált alapul a naiv művészekről (Bálint András faragó, Becze Lajos fazekas, Fekécs Ilona festő, Kozma István faragó) szóló monográfiák, portrék elkészítéséhez. Könyveiben a díszítőművészet hagyományainak kreatív felhasználását ösztönözte (Seres A. 1973, 1974, 1977, 1982).
Seres András életének főműve a barcasági települések népköltészeti monográfiája (Seres A. 1984). A gyűjtő az 1960-1970-es években 13 településre (Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, hosszúfalu, tatrang, Zajzon, Perkerec, Bodola, Keresztvár, Barcaújfalu, Krizba, Apáca, Ürmös) terjesztette ki az adatgyűjtést, s ezzel a felszámolódott, csupán emlékezetben élő folklórtradíciókat mentette meg a feledéstől, illetve regisztrálta a hagyományos kultúra változásának formáit. A gyűjtemény főként tréfás meséket, újstílusú népballadákat, népdalokat, proverbiumokat és különböző írott verseket, valamint játékszokások, a jelesnapi szokások és az átmeneti rítusok leírását tartalmazza.
Seres András egész életművét áthatja a terep, a népi kultúra elemeinek ismerete, a kultúra elemeinek megörökítésére irányuló felelősségteljes szándék. Változatos tematikájú publikációinak száma mintegy 200.
Fontosabb művei
SERES András: Népi hímzéseink. I. Barcasági csángó leányingek hímzésmintái. Népi Alkotások és a Művészeti Tömegmozgalom Kovászna Megyei Irányító Központja, Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda, 1972.
SERES András: Népi hímzéseink. II. Barcasági csángó férfiingek, menyecskeingek, öregasszonyingek és díszkendők hímzésmintái. Népi Alkotások és a Művészeti Tömegmozgalom Kovászna Megyei Irányító Központja, Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda, 1973.
SERES András: Meşteri populari. Florile lui Bálint András - Népi mesterek. Bálint András virágai. Centrul Judeţean de Îndrumare a Creaţiei Populare şi a Mişcării Artistice de Masă Covasna - Népi Alkotások és a Művészeti Tömegmozgalom Kovászna Megyei Irányító Központja, Sf. Gheorghe-Sepsiszentgyörgy.
SERES András: Kovászna megye régi fazekas központjai. In: SZÉKELY Zoltán - GAZDA Klára - KOVÁCS Sándor - KOZÁK Albert (szerk.): Aluta VI-VII. Studii şi comunicări - Tanulmányok és közlemények. Sepsiszentgyörgyi Múzeum. Sepsiszentgyörgy, 1974-1975. 267-305.
SERES András: Az ifjúság téli mulatsága Bodza, Barcaság, Erdővidéken, valamint a Nagyküküllő, Nyikó és Homoród mentén. In: SZÉKELY Zoltán - GAZDA Klára - KOVÁCS Sándor - KOZÁK Albert - ZÁGONI Jenő (szerk.): Aluta VIII-IX. Studii şi comunicări - Tanulmányok és közlemények. Sepsiszentgyörgyi Múzeum. Sepsiszentgyörgy, 1976-1977. 329-342.
SERES András: Hétfalusi „csángó bútor". In: KÓS Károly (szerk.): Népismereti Dolgozatok 1976. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1976. 103-112.
SERES András: A fogarasföldi népi fazekasságról. In: KÓS Károly - FARAGÓ József (szerk.): Népismereti Dolgozatok 1980. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1980. 92-99.
SERES András: Erdők, vizek csodás lényei Háromszéken és a környező vidékeken. In: KÓS Károly - FARAGÓ József (szerk.): Népismereti Dolgozatok 1981. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1981. 185-196.
SERES András: A naiv művészet mesterei. Kovászna Megyei Szocialista Művelődési és Nevelési Bizottság. Sepsiszentgyörgy, 1982
SERES András: Barcasági magyar népköltészet és népszokások. Sajtó alá rendezte Keszeg Vilmos. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1984.
SERES András: Csángómagyar daloskönyv. Moldva 1972-1988. A dallamokat lejegyzete SZABÓ Csaba. Héttorony Könyvkiadó, Budapest, 1991.
SERES András: Kicsi Péter, nagy Péter. Tréfás mesék, adomák és anekdoták. Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1992
SERES András: Szemtanúk vallomásai az 1848-49-es szabadságharcról. Sepsiszentgyörgy, 1992.
SERES András: Moldvai csángó garabonciások. In: KÓS Károly - FARAGÓ József (szerk.): Népismereti Dolgozatok 1994. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1994. 319-332.
Válogatott irodalom
HÁLA József: Seres András élete és munkássága. Néprajzi Hírek. XXII. évf. (1993) 3-4. sz. 98-99.
PÁVAI István: Seres András moldvai emlékei és a Csángómagyar daloskönyv születése. In: Uő: Zene, vallás, identitás a moldvai magyar népéletben. Kriza János Néprajzi Társaság. Kolozsvár, 2006. 181-186.
POZSONY Ferenc: Barcasági magyar népköltészet és népszokások. Utunk XXXIX. (1984). 43.
S. Zs. [SERES Zsófia]: Seres András. In: DÁVID Gyula (főszerk.): Romániai Magyar Irodalmi Lexikon V/1. S-Sz. Erdélyi Múzeum-Egyesület-Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2010. 137-138.
SZ. Zs. [SZABÓ Zsolt]: Seres András emlékezete. Művelődés LIV. (2001) 2. 10.
