Benedek Márton 1931. július 31-én született Trunkban, 1945-ben belépett a Hălăuceşti-i (Halasfalva) Ferences Szemináriumba azzal a céllal, hogy pap legyen. 1948-ban a kommunista hatóságok betiltották az összes katolikus szemináriumot, hazaküldve minden ott tanuló diákot. Ezek után Benedek Márton orvosi tanulmányokat folytatott Jászvásáron. Az egyetem elvégzése után különböző helységekben dolgozott orvosként. Ministránsként naponta részt vett a miséken, minden nap gyónt. Titokban belépett a ferences rendbe, 1976-ban noviciátust tett és alaptanulmányokat folytatott, majd felsőbbeket 1979-ben. 1980. szeptember 14-én Alexandru Todea görög katolikus püspök a Slănic-Moldova-i római katolikus templomban titokban pappá szentelte Ghe. Antallal együtt. A román titkosszolgálatok figyelmét Nicolae Ceaşescu szeptember 15-ei bákói látogatása kötötte le, így a felszentelés viszonylagos biztonságban zajlott. Ezután Ónfalván lett orvos és a nagyközönség számára nem gyakorolta papi hivatását.
Benedek Márton vallását hithűen gyakorló orvos volt, aki azzal is kitűnt társai közül, hogy a hozzá forduló kevéspénzű betegeit ingyen kezelte. Emellett nyíltan felvállalta vallásosságát, a falusiak tiszteletét azzal is kivívta, hogy munkába indulás előtt először részt vett a reggeli misén. Valláserkölcsi elvei miatt, amelyek ellentétben álltak a kommunista ideológiával, többszöri meghurcoltatás után 1986. július 12-án halt meg. Az orvos temetése társadalmi esemény volt: többezres tömeg vett részt a halotti búcsúztatón.
Az ügyével kapcsolatos megfigyelési dosszié a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) archívumában található. A titkosszolgálatok már pályájának kezdetén sem nézték jó szemmel az orvos vallásos elkötelezettségét, amelyet ő gyakori templombajárással, egyházi emberekkel való kapcsolattartással, rendelőjének szakrális tárgyi berendezettségével is kinyilvánított. A hatóságok a legeldugottabb, határmenti ortodox falvakba helyezték. Ónfalvi lakásának egyik szobájában kis kápolnát rendezett be, ahol hajnali órákban misét celebrált nővérének és ferences rendtársainak. Szabadidejében idegen nyelvű imádságokat fordított. Kapcsolatai révén sikerült útlevelet szereznie, ily módon 1983. október 30-án részt vett a román katolikus egyház egyetlen boldoggá avatott ferences szerzetesének (Fericitul Ieremia Valahul - Boldog Oláh Jeremiás) avatási szertartásán a Vatikánban. Bár a fényképek tanúsága szerint a szertartáson nem viselte papi öltözetét (csángó népviseletbe volt öltözve), az eseményre kiutazó román zarándokok között minden bizonnyal jelen voltak a román titkosszolgálat ügynökei is, akik rájöttek pap mivoltára. (Benedek Márton egyik testvérének tulajdonában vannak olyan fotók, amelyeken Benedek Márton a pápa társaságában látható, kezet fog a pápával.) A szertartás alatt a romániai katolikusok képviselőjeként megbízták egy imádság felolvasásával is, amelynek hivatalos szövegébe beleszőtt a cenzúra által nem engedélyezett részeket is. Ezt követően különböző olaszországi búcsújáróhelyeket látogatott meg. Paptársai visszaemlékezései szerint Padovában, ahol misét is celebrált, nyilvánvalóvá vált számára, hogy követik. Romániába való visszatérését követően a Szekuritáté súlyos vádakkal illette, amelynek nyomán folyamatos megaláztatásnak és kínzásnak volt kitéve. Azzal vádolták, hogy illegális ferences pap; figyelmen kívül hagyta a cenzúrát; a Vatikán kéme; látták egy olaszországi szentélyben imádkozni; olaszországi kegytárgyakat csempészett romániai templomok számára. Paptársai szerint a kihallgatások megkezdésével az ónfalvi rendőrségre vitték, ahol az épület bejáratánál kialakított rácsozott szobába zárták, hogy mindenki láthassa. Szabadon bocsátása után is állandó megfigyelés alatt állott, a titkosszolgálat vörös autója kísérte lakása és a kórház közötti úton, egy ügynök pedig kórházi munkáját figyelte éjjel-nappal. Az állandó stressz hatására betegsége súlyosbodott, 1986. július 12-én meghalt.
Benedek Márton megfigyelési dossziéjából kitűnik, hogy az orvost már 1966-tól (de lehet, hogy már korábban is) állandó megfigyelés alatt tartotta a román titkosszolgálat, emellett rendszeresen kellett jelentkezzen kihallgatásokra az aknavásári katonai biztosnál. Az informátorok részletesen jelentettek arról, hogy az orvost lakásán gyakran látogatják katolikus papok, apácák, vagy olyan személyek, akiknek korábban kapcsolatuk volt a katolikus egyházzal. Egyik informátor 1966. február 23-án írott jelentésében arról számol be, hogy Benedek Márton az egyik pappal folytatott magánbeszélgetésen a Szekuritátéval kapcsolatos aggodalmáról beszélt, amely miatt levertség kerítette hatalmába. Egy másik alkalommal szó szerint idézi szavait az ügynök: „Tudom, hogy követ valaki, valószínűleg a Szekuritáté, de nem baj." A jelentésekből kiderül, a Szekuritáté tudott arról, hogy Benedek Márton több romániai katolikus pappal vatikáni látogatáson vett részt, ahol a pápa is fogadta őket.
A megfigyelési akció egyik felelős tisztje a Benedek Mártonról szóló egyik jelentésben megjegyzi: Benedek doktorról több informátor is jelezte, hogy jó kapcsolatai vannak katolikus papokkal, s bizonyos alkalmakkal rendszerellenes kijelentéseket tett. Az ügynökök az orvos minden olyan kijelentéséről számot adnak, amelyet rendszerellenes nézeteivel összefüggésbe lehetett hozni, például Márton Áron a Szekuritáté egyik ügynökét leleplező és a papságtól eltiltó cselekedetének továbbmesélését.
A falusi közösségekben a természetfelettivel direkt kommunikációt (álmok, látomások révén) felvállaló, lelki vezetői, tanácsadói és gyógyító szerepeket felvállaló személyeket a néprajztudomány összefoglaló nevükön szentemberekként nevezi meg. Ezeket a szerepeket a gyakorlatban gyakran ugyanazon személy is felvállalhatta. A szentemberek az európai paraszti közösségek vallási életében fontos szerepet töltöttek be, egyes lokális közösségekben máig közösségi feladatokat látnak el. E szentemberek falkuközösségbeli megítélése, tevékenységük a középkori és kora újkori élő szentekével rokonítható.
Benedek Márton társadalmi szerepei a faluközösség életében a csodadoktor és a szentember voltak. A vallásos népélet e szerepkörei nagy hagyománnyal rendelkeznek a csángó népi vallásosságban. Megtestesítőit mindig nagy tekintély övezte, a hivatalos vallásosság által le nem fedett, fontos szociális funkciókat töltöttek be. A vallásos élmény igen archaikus formáját jelenítették meg, amelynek legfontosabb összetevői az eksztatikus élményszerűség, a rajongás, az érzelemteliség, az imitatio Christi vállalása. Benedek Mártont a keresztény eszmeiségnek igen mély hitfelfogása jellemezte.
Benedek Márton betegeit nemcsak modern orvoslással, de imádsággal és „dudujokkal", „burjánokkal" (gyógynövényekkel) is gyógyította. Közösségének rászoruló tagjait esetenként pénzzel is megsegítette. Már életében nagytekintélyű, megbecsült tagja volt közösségének.
Az emberek Benedek Márton orvosi kezelését sikeresebbnek tartották más orvosokénál. A visszaemlékezésekből az tűnik ki, hogy az emberek az orvos biomedecinával történő gyógyítási módszereit is hajlamosak voltak a vallás dimenziójában értékelni.
Az 1989-es rendszerváltást követően a moldvai katolikus egyház kisajátította Benedek Márton emlékezetét. 2005. augusztus 20-án egy másfél méteres Benedek Márton-szobrot avattak egy túlméretezett ünnepség keretében. A iaşi-i püspökség ugyanakkor közösségi házat nyitott az orvos szülőházában, amelynek vendégkönyvébe Petru Gherghel jászvárosi püspök jegyzett be elsőként. Az ünnepségen Benedek Márton fotóiból rendeztek kiállítást, hagyományos textíliákra (lécserekre) függesztették ki fotóit, kísérőszövegekkel együtt. Kútja és sírja mellett így az orvos szülőháza és udvara is emlékezethellyé vált. Az emlékház társadalmi használatának sikerességét jelzik a gyakori vendégkönyvbejegyzések. A szenttisztelet vonásait, a segítségében való feltétlen meggyőződést tükrözik azok a bejegyzések, amelyek a doktor szülőházában elhelyezett vendégkönyvben találhatók. A látogatók nevét jelző aláírások mellett gyógyulástörténetek is szerepelnek. (A vendégkönyvi bejegyzések kivétel nélkül román nyelven történtek.) A csodás gyógyulást minden esetben az orvos szakrális vonatkozású beavatkozásának tulajdonítják. Vannak, akik imádsággal fordulnak az elhunyt orvoshoz, amely a szenttisztelet vonásait mutatja.
Benedek Márton bronzszobrának súlya 70 kg, 85 cm magas. Elkészítője, az olasz Silvio Ameli szobrász korábbi munkái között egyebek mellett a 2001. szeptember 11-ei terrortámadások áldozatainak emlékére emelt 10 méter magas, 14 méter széles, a Feltámadás Napja című emlékmű megvalósítása is szerepel. Benedek Mártont fiatalon, az egyházi sajtó véleménye szerint 24 évesen jeleníti meg a szobrász, orvosi ruhában, mivel - az egyházi média szerint - „sohasem volt lehetősége ferencesrendi öltözéket viselni, annak ellenére, hogy felszentelt pap volt". Emellett sztetoszkóppal és rózsafüzérrel ábrázolta a szobrász. A felavató ünnepségen elhangzott beszédekben az egyházi reprezentánsok a trunkiak emlékezetére hagyatkozva állítják, hogy „mindenki, aki ismerte, csak rózsafüzérrel a kezében látta". A szobrász Benedek Mártont aránytalanul nagy kezekkel ábrázolta, mintegy kifejezve jószívűségét, adakozó tulajdonságát.
2007. április 14-én Petru Gherghel iaşi-i püspök Ónfalván egy külsőségeiben igen nagyszabású, Benedek Márton emlékének szentelt misét celebrált. Az eseményen több tíz pap, és több száz hívő vett részt a katolikus falvakból. Az eseményre Trunkból is többen ellátogattak. A misét a iaşi-i püspökség Benedek Márton boldoggá avatási procedúrájának nyitányaként hirdette meg. A boldoggá avatás dokumentumanyagának összeállításán, felkutatásán három Rómában tanuló fiatal ferences szerzetes dolgozik évek óta.
Az 1989-es rendszerváltást követően az egyház új arculatépítési törekvésében fontos szerepet szánt az emlékhely teremtéseknek. Benedek Márton emlékezete máig gazdag érzelmi tartalékokkal rendelkezik. Drámai történetére a iaşi-i püspökség emlékhelyeket épít és nagy erőfeszítésket tesz arra, hogy a trunki orvos a román katolikus egyház második boldoggá avatottja legyen.
Válogatott irodalom
BÁLINT Sándor: Egy magyar szentember. Orosz István önéletrajza. Budapesti Egyetem Magyarságtudományi Intézete-Franklin-Társulat Magyar Irodalmi Intézet és Könyvnyomda, Budapest, 1942. [Hasonmásban újrakiadva: Szolnok, 1991, Verseghi Ferenc Megyei Könyvtár sokszorosítójában]
BOSNYÁK Sándor: Benedek doktor élete és halála. Örökség 1. (1993) 16-19.
CHRISTIAN, William A., Jr: Holy People in Peasant Europe. Comparative Studies in Society and History 15. (1973) 1. 106-114.
GRYNAEUS Tamás: Engi Tüdő Vince: a legenda és a valóság. In: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1972/73. 1974. 155-183.
JÁKI Sándor Teodóz: Csángókról, igaz tudósítások. Való Világ Alapítvány, Budapest, 2002.
KESZEG Vilmos: Specialisták. Életpályák és élettörténetek. Scientia Kiadó, Kolozsvár. 2006.
KLEINBERG, Aviad M.: Prophets in Their Own Country. Living Saints and the Making of Sainthood in the Later Middle Ages. The University of Chicago Press, Chicago-London. 1990.
PETI Lehel: Vallási mozgalom a Bákó környéki falvakban. In: KINDA István - POZSONY Ferenc (szerk.): Adaptáció és modernizáció a moldvai csángó falvakban. Kriza János Néprajzi Társaság, Kolozsvár, 2005. 157-192.
PETI Lehel: A moldvai csángók vallásossága. Hagyományos világkép és modernizáció. Kisebbségkutatás Könyvek, Lucidus Kiadó, Budapest, 2008.
TURNER, Victor W.: Religious Specialists. In: Arthur C. LEHMANN - James E. MYERS (eds.): Magic, Witchcraft, and Religion: An Anthropological Study of the Supernatural. Mayfield, Toronto, 1997. 78-85.
