A magyar botanikai szakirodalomnak megvan a maga elnevezésrendszere, amely a nyelvújítás korában a latin nómenklatúrát követve alakítódott ki, és éppen a szaknyelvi használat által kodifikált. A tudományos, mesterséges névadás mellett továbbra is élő hagyomány a népi - spontán és motivált - névadás. A népi névanyag gyakran pontatlan természetismeretről, de jó megfigyelőképességről árulkodik, és nem ritkán szellemes tájnyelvi elnevezéseket eredményez. Azt illetően, hogy milyen szemlélet eredményezte a népi növényneveket, elfogadott nézet: „Ahány növény, szinte annyiféle volt az indíték" (Péntek-Szabó 1996. 129).Népi növénynevek kutatása. Az etnobotanikai útmutató szerint: „A növénynevek gyűjtésében egy alapvető [...]