A 16. század közepétől kiépülő erdélyi fejedelmi adminisztráció, valamint a megyei, széki és városi hatóságok rohamosan növekedő irattermelése a 17. század végéig százezres nagyságrendű iratanyagot eredményezett. A korszak forrásviszonyairól, pontosabban okleveles és elbeszélő forrásairól a következő számszerű adatokkal rendelkezünk: Jakó Zsigmond becslése szerint az 1541-1700 közötti időszakból mintegy 150 ezer darab oklevél maradt meg, melyeknek hozzávetőleg fele magyar, fele pedig latin és német nyelvű, a közismert Craciun-Ilieş-féle repertórium (Repertoriul manuscriselor de cronici interne sec. XV-XVII. privind istoria Romaniei. Bucureşti, 1963.) pedig több mint 200 elbeszélő forrásról (napló, krónika, emlékirat) tud. Minthogy a központi kormányzati tényezők iratanyagát őrző fejedelmi levéltár a [...]